A Zonta Club Szombathely tagjai ma délután megtekintették a Berzsenyi Dániel Könyvtárban a Goethe Intézet „FRAUenTITÄT TO GO” vándorkiállítását, amely a százéves női választójog témáját és a nőknek a német és az európai kultúrában a politika, a művészet és a mindennapi élet területén betöltött társadalmi helyzetét mutatja be könyveken, albumokon, „utazó könyvtárán” keresztül. A német és magyar nyelvű könyvek, kiadványok képet adnak az érdeklődő látogatóknak a nők választójogával megkezdődő társadalmi változások száz éves történetéről.
A feministák a 19. század közepétől küzdöttek a nők egyenjogúságáért, melynek első eredménye Angliában a választójog megszerzése volt. Hazánkban a kiegyezés után többször előtérbe került a női szavazati jog kérdése, de lényeges változás a századforduló környékéig nem történt. A mindössze három hónapig regnált Friedrich-kormány programjában a többi közt a titkos és általános szavazójog is szerepelt, amely 1919. november 17-én lépett hatályba és a férfiak mellett azokra a nőkre is vonatkozott, akik írni és olvasni tudtak.
A vándorkiállításban a pink, zöld és fehér színű molinókon megjelenő női jogok ma már természetesek a számunkra, de talán sokan bele sem gondolnak abba, hogy a házasságon belüli nemi erőszak csak 1997 óta büntetendő cselekmény.
A Zonta-klub működését elsősorban a nők érdekében végzett tevékenység, élethelyzetük javítása, segítségnyújtás, támogatásra szoruló tehetségek felkarolása és a szociális jellegű szerepvállalás jellemzi.
Pallósiné dr. Toldi Márta a klub elnöke, szociológus, a könyvtár nyugalmazott igazgatója nagy szakértelemmel mutatta be
társainak a kiállítás anyagát, amely három témát ölel fel: Politika – Élet – Művészet. A táblák egyik oldalán a kétnyelvű (német–magyar) szöveg, a másik oldalán a hozzá kapcsolódó dokumentumok láthatók. Az elsősorban német nyelvű kiállítási anyag irodalmi, kulturális és publicisztikai kiadványokon keresztül mutatja be a női egyenjogúság történetét és jelenlegi állását. A nők választási szabadsága és egyenjogúsága még nem természetes dolog a világ sok országában, és sajnos, számos példa van arra is, hogy még a demokratikusnak mondott/tartott társadalmakban sem feltétlenül egyértelmű. A kiállítás könyvei kölcsönözhetők, bár a (nálunk) budapesti központú Goethe Intézet tulajdonában lévő kiadványok csak korlátozott ideig vihetők el, mivel a kiállítás nemsokára Kecskemétre utazik tovább.
A vándorkiállítással egy időben a Goethe Intézet internetes oldalán működik egy webdosszié, ahol női szerzők tollából nőket érintő aktuális témákról, kérdésekről lehet olvasni, a többi közt tabukról, anyaságról, menekültekkel kapcsolatos szolidaritásról.
A Zonta-klub elnöke a kiállítás bemutatása után „Ismerkedés küzdelmes női sorsokkal” címmel vetített képes előadásán angol, amerikai és magyar feminista nők munkásságáról beszélt, olyanokról, akik elkötelezetten küzdöttek a női egyenjogúságért, a választójog megszerzéséért. A feminizmus elsődleges célja volt, hogy biztosítsa minden nő számára azokat az emberi jogokat és lehetőségeket, amelyek a férfiakat eleve megillették.
Pallósiné dr. Toldi Márta részletesen beszélt a többi közt a brit Emmeline Pankhurstről (1858–1928) választójogi harcosról; az ő nevéhez fűződik az 1903-ban megalapított Women’s Social and Political Union (WSPU), az angol szüfrazsettek polgári radikális nőmozgalma. Halála után három héttel Angliában az általános választójogot kiterjesztették a nőkre is.
Az érdeklődő klubtagok megtudhatták, hogy a magyar feminista mozgalom egyik kiemelkedő személyisége
(Kép: Lackner, Bécs)
Bédy-Schwimmer Rózsa (1877–1948) újságíró, Károlyi Mihály jóvoltából a világ első női nagykövete volt. Munkatársával, Glücklich Vilmával együtt 1904-ben megalapította a Feministák Egyesületét, amely 1949-ig működött. Fő feladatuknak tartották a választójog megszerzését, emellett foglalkoztak még a nő-, a gyermek- és az egészségvédelem kérdéseivel is. A nemzetközileg is elismert Bédy-Schwimmer Rózsa abban különbözött a harcos angol és amerikai szüfrazsettektől, hogy meggyőződéses pacifista volt, elvetette az erőszak minden formáját. A magyar feminizmus zászlóvivőjét Nobel-békedíjra is jelölték, mégis hontalanként halt meg New Yorkban, mert nem adta fel pacifista elveit.
A Zonta Club elnöke az előadását a költő Szabó T. Anna szép gondolataival fejezte be:
„A feminizmus számomra méltóságot, egyenlőséget jelent. Azt, hogy mi, nők és férfiak tiszteljük egymásban az embert, hogy nem élünk semmilyen előjogokkal és nem élünk vissza sem szépséggel, sem testi erővel, nem zsaroljuk egymást érzelmileg, nem mérgezzük egymást hazugságokkal. Hogy nincsenek tabuk és kényszerek, hogy van erőnk mindent megbeszélni, megvitatni, mérlegre tenni és közösen megoldani. Hogy nem nyugszunk bele az úr–szolga-viszonyba, és semmilyen előny fejében nem hajtjuk bele a fejünket a magas lóról parancsoló patriarchátus igájába, hanem inkább közösen visszük a terhet, egymást támogatva és szeretve.”